A hónap ajánlata
A skótduda
Könyvtárunknak ebben a hónapban különleges vendége lesz. Élőben, közelről láthatunk, hallhatunk egy igazi”skótdudást”. Ennek az eseménynek kapcsán gyűjtöttünk össze néhány tudnivalót a hangszerről.
A duda több sípot foglal magában. Összetett fúvós hangszer. Folyamatos levegőpótlásáról egy felfújt tömlő gondoskodik. A tömlőt a hangszerjátékos a tüdejével vagy fújtató segítségével tölti meg levegővel. A hangerősséget karjának szorításával biztosítja. A duda különböző sípjai a dallamot állítják elő, valamint gondoskodnak a burdon előállításáról./ burdon=folyamatosan búgó kísérőhang /
A duda felépítése: fent balra a befúvócső, mellette három burdonsíp, alul a dallamsíp
A duda tömlője egy légmentesen zárt, bőrből varrott zsák. Leggyakrabban kecske- vagy báránybőrből, néhol kutyabőrből készül. A tömlőformát vagy szabásminta alapján varrják össze, vagy egyben nyúzzák le a bőrt, hogy az természetes zsákformát képezzen.
A tömlőre épülnek rá a hangszer különböző feladatot ellátó részei, mint az emlő, az esetleges fújtató, a dallamsíp és a burdonsípok.
A 16. századtól kezdve a levegőpótlást sok esetben fújtatóval biztosítják, aminek az az előnye, hogy a zenész tüdejét mentesíti a levegőbefúvás munkájától, és hűvösebb, szárazabb levegőt adagol a sípokba. A dudás ezt a jobb felkarja alá szíjazza, és felsőtestéhez nyomkodva tud vele levegőt pumpálni. A sípok megszólaltatásához szükséges állandó szélnyomást a zenész úgy biztosítja, hogy a tömlőt átkarolja, és állandó erővel magához szorítja.
A dudazene jellemző sajátossága a hosszan, megszakítás nélkül áradó, gazdagon díszített dallam, amit mély búgás, a burdonhang kísér.
Az ókori görögök aulosza egy legtöbbször párosan használt nádnyelves hangszer volt.
Nem tudjuk, hogy a duda két fő összetevőjének, a sípnak és a felfújt tömlőnek a találkozása hol és mikor következett be. Az ókorban használatos dudákról semmilyen közelebbi ismeretünk nincs.
A korai középkorban chorus volt a neve egy egyszerű dudaféleségnek.
Erről egy levél a 9. századból ezt írja:
„egy egyszerű bőrzsák két csővel a levegőnek, az egyiken befújva a másikon hangot ad ki.”
Dudások /13. század/
A 17. századtól kezdve már nemcsak képi ábrázolásokból, de tudományos igényű leírásokból is tanulmányozhatjuk e hangszert.
A 20. század során a hagyományos falusi közösségek felbomlása, a rádió, a hanglemezek elterjedése a duda jelentőségét háttérbe szorította. Az 1970-es években a táncház-mozgalom fedezte fel újra ezt a nagy múltú hangszert.
Ír duda napjainkban.
A nagy skót duda talán a legismertebb dudaféleség világszerte. Nagy hangerejű hangszer, szólóban és többed magában is használatos. A történelem során hadihangszerként, napjainkban gyakran katonai ceremóniákon szerepel. A világon mindenütt megtalálható, elsősorban olyan területeken, ahol számos skót vagy ír bevándorló él, vagy ami valaha a brit birodalom része volt.
VICC
Miért gyaloglás közben fújják a skót dudát a zenészek?
- ???
- Hogy meneküljenek a hangja elől.
Dudával kapcsolatos szólások
- Úgy jóllakott, mint a duda: pukkadásig jóllakott.
- Két dudás nem fér meg egy csárdában: egyazon helyen vezető szerepre vágyó két ember nemigen tud egymással kijönni.
- Megtanít valakit kesztyűbe dudálni: ellátja a baját.
- Tele van szóval, mint a duda széllel: összevissza fecseg.
- Könnyű a dudát felfújni, de nehéz billegtetni: nehezebb valamit megvalósítani, mint beharangozni.