Hónap ajánlata

A mentők történetéről

 

 

 

 

Május 10-én a Mentők Napját ünnepeljük.

 

 

 

 

A mentőszolgálat az életmentést és a betegszállítást végző intézmények tevékenysége. Magyarországon az embermentést, mint kötelezettséget Mária Terézia magyar királynő törvényben írta elő. A mentésügy országos intézménye az Országos Mentőszolgálat.

 

A mentőszolgálat szimbóluma két részből áll. A kék, hatágú, ún. „Konstantin-kereszt" az élet csillaga. A mentés hat alapvető követelményét szimbolizálja. /felismerés, segélykérés, elsősegély, mentőellátás, szállítás alatti kontroll, definitív (végérvényes) ellátás/. A kígyós bot (Aesculap pálca) az orvoslás-gyógyítás eszméjét fejezi ki.

 

 

1887-ben Európában másodikként szervezték meg a mentőszolgálatot. A BÖME /Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület/ első lófogatú mentőkocsija 1887. május 10-én indult el a budapesti Lipót bazár elől. Ennek mintájára más városokban is megszervezték az önkéntes társadalmi mentőegyesületeket.

 

 

A mentők legfőbb felszerelése eleinte mentőtáskákból állt. Ennek több fajtája létezett. A kis mentőtáska, a legáltalánosabb eszközökkel volt ellátva. Voltak az esettáskák, melyeket csak a mentőorvos használhatott. Emellett speciális esetekhez összeállított mentőtáskákkal is rendelkeztek; a mérgezéseknél ún. méregtáskát használtak, égett sérültek ellátására tűztáskát, vízbe esettek, fuldoklók mentésére vízitáskát.

 

  Táskáik puhafából készültek, széleik – hogy bírják a mindennapi igénybevételt – fémszegéllyel voltak ellátva, melyek víz- és ütésállóak voltak. Tisztán tartották őket, külső és belső felületüket fertőtlenítő oldatokkal mosták le.

 

Az 1900-as években elterjedtek a lóvontatás nélküli mentőautók.

A magyar mentésügy nagy alakjai voltak.

 

 

 

 

 

 

Flór Ferenc volt a magyar elsősegélynyújtás egyik úttörője. 1835-ös a „Tetszhóltak Felélesztésökről szóló Tanítás" című könyvében felállította az újraélesztés teendőinek sorrendjét.

 

 

 

 

 

 

 

A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület (BÖME) 1887-ben, dr. Kresz Géza vezetésével kezdte meg működését, és a nap vagy éj bármely órájában bárkinek minden díj nélkül nyújtott segítséget.

Dr. Gábor Aurél volt a magyar mentés történetének egyik legmeghatározóbb alakja. A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos modelljét. A sürgősségi betegellátás hazai tudományos megalapozása, az oxyológia/sürgősségi orvostan/ fogalmának megalkotása az ő munkája.
Egy új országos hatáskörű szervet hoztak létre 1948. május 10.-én. Ez lett az Országos Mentőszolgálat (OMSZ).

 

A Mentőkórház 1956. november 20-án született, és a 2000-es évek elejéig itt működött, s a sürgősségi betegellátás fellegvára lett. Rengeteg elhivatott, tehetséges ember dolgozott itt, akik megújították az „utcai" életmentés gyakorlatát.
Ma a mentőszolgálat már különböző, korszerű járműparkkal segít a bajbajutottakon. Vannak mentőautók, különböző eset- és rohamkocsik, mentőhelikopterek és nemrég motoros mentők is megjelentek Budapest utcáin, valamint a kiemelt turisztikai helyek pl. a Balaton környékén.