A kaszpi haragossikló egyik legveszélyeztetettebb hüllőfajunk, emellett a legnagyobb testű kígyónk. A két métert is elérő faj Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 forint.

Délkelet-Európában elterjedt, a mediterrán füves, bokros domboldalakon és száraz, meleg sztyeppéin él a Balkán-félszigettől egészen a Krím-félszigetig. Elterjedésének északnyugati határát Magyarországon éri el. Hazánkban elszigetelt állományokban fordul elő. Kisebb szórványpopulációk élnek a Duna jobb partja mentén (Paks, Dunaújváros, Dunakömlőd stb.), illetve néhány elszigetelt állomány található a Budai-hegységben. Élőhelyei az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felszámolódtak, vagy már csak apró foltokban találhatók meg. Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyó sziklagyepén található, bár élőhelye a terjeszkedő cserjék miatt ott is szűkül.

Többnyire a meredek, keleti vagy déli hegy- és domboldalakat, illetve a meredek löszfalak környékét kedveli. Elsősorban a nagyméretű, biztonságos búvó- és telelőhelyeket, sziklahasadékokat, járatokat, üregeket keresi. A haragossiklók a telet hibernált állapotban töltik. Téli pihenőjüket a kifejlett egyedek már szeptemberben elkezdhetik, és időjárástól függően március végén, április elején fejezik be.

A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. Természetes ellensége minden olyan emlős és madár, amely hajlamos kígyót zsákmányolni. A haragossikló nem hazudtolja meg a nevét, ha sarokba szorítják, azonnal támad, és vadul harap. Mivel nem mérges kígyó, ezért harapása nem veszélyes, de a nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek.


Elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. De előfordul, hogy más kígyókat és időnként saját fajtársaikat is felfalják. A fiatal példányok többnyire kisebb gyíkokat, újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, sáskákat ejtenek. Prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg, vagy préselik agyon.

A nőstény évente egyszer 5-12 tojást rak, fészkét többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá rakja. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki. A fiatal siklók színezete eltér a kifejlett példányokétól.

A haragossikló megmaradt élőhelyei is veszélyben vannak. A hazai cserjefajok (galagonya, vadrózsa stb.), valamint az invazív növényfajok (bálványfa, fekete fenyő, orgona stb.) terjedése fokozatosan maguk alá temetik a nyílt sziklagyepeket. A löszön megmaradt élőhelyeit pedig a mezőgazdaság vagy az ingatlanfejlesztés számolja fel. Buda környéki élőhelyeire további súlyos csapást jelent az egyre nagyobb agglomeráció környéki szabadidős tevékenység (kirándulás, kerékpározás, kutyasétáltatás, terepmotorozás stb.).