A fagyi

 

 

 

A fagylalt, röviden fagyi, általában tejből vagy tejporból, cukorból, tojásból, különféle ízesítőkből készült hideg édesség.
Házilag is elkészíthető, üvegkehelyből vagy fagylalttölcsérből is fogyasztható. Általában gombócokban szolgálják fel, egy gombóc tömege körülbelül 4 dkg. Csomagolt formája a jégkrém.

 

 

A fagylaltot először valószínűleg a kínaiak ismerték, mintegy ötezer évvel ezelőtt már hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak a tehetősebbek.

 

 

 

 

 

 

A gyártás legkényesebb részét, a hűtést az ókori Egyiptomban szellemesen oldották meg: lyukas tetejű cserépedény fölött legyezőket lengettek. Tőlük a perzsák vitték tovább a hideg édességet a Földközi-tenger vidékére.

A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő.

 

 

 

Hippokratész orvosságként ajánlotta betegeinek,

 

Nagy Sándor élénkítő szerként fogyasztotta a csaták előtt.

A görög költő, Szimonidosz lakomáin az Olimposz havát kínálta kelyhekbe töltve,

 

 

 

 

 

 

 

Néró császár pedig rabszolgáival hozatott jeget a messzi, gleccseres hegyvidékekről, hogy elkészíthessék neki a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal és gyümölccsel kevert csemegét.

 

 

 

 

 

A döntő újítás Marco Polo korából származik. Kitalálták, hogy a jeget és a havat nem közvetlenül az alapanyagokhoz adják, hanem csak hűtőeszközként használják. Az elv egyszerű volt, a hozzávalókat egy tégelybe tették, amit azután jégbe állítottak, s lassan forgatták, míg az edényben meg nem fagyott a massza (tulajdonképpen a mai napig így készül a fagylalt).

„Hideg nyalat”

Az első kávéház, ahol fagylaltot is mértek, a párizsi Procop volt. Ezt 1672-ben nyitotta egy szicíliai cukrász, Francesco Procoppio del Coltelli, aki a limonádét fagyasztotta meg, és – mesterséges jég híján – csak télen árulta citromfagylaltját. 1782 nyarán, az árlapon már 80 különféle fagylalt- és szorbetkreáció szerepelt. A hűsölni vágyó dámák és gavallérok választhattak a rózsa, barack, vanília, gesztenye, dió, csokoládé, ananász és még nagyon sokféle ízesítésű fagylaltból.

 

 

 

Magyarországra Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix hozta a nápolyi udvarból hozományában a nyári nyalánkságot. Különlegessége miatt a fagylaltot még az 1700-as években is csak a főúri kedvtelések között tartják számon a korabeli történetírók. Hol olasz nyelven hivatkoznak rá, gelatónak (fagyasztott) emlegetve, hol németül, Eisnek (jég) nevezve.
1753-ban lejegyeztek egy szakácskönyv kéziratot, amiben „Epervíz vagy ama jeges lév forma”-ként említik a fagylaltot.

 

 

 

 

 

Külön izgalmas, hogy nem csak az eperfagyi, de a pisztáciafagylalt receptje is szerepel a kéziratban, hogy aztán pár évszázaddal később teljesen eltűnjön, és csak a kétezres években fedezzük fel újra.

 

 

Báróczi Sándor testőr író 1775-ben találta ki rá a ma is használt fagylalt szót.

 

  

Sissi királyné kedvenc fagylaltja ibolyából készült.

A fagylalt mindenki kedvencévé vált, ebben nagy szerepük volt a tradicionális fővárosi cukrászdáknak. A fagylaldáknak, hűsöldéknek nevezett helyeken üvegtálban, porcelánban, fémkelyhekben szolgálták fel a fagylaltot. Népszerűsége akkor ugrott meg igazán, amikor 1904-ben, a Saint Louis-i világkiállításon egy szíriai fagylaltárus – aki megelégelte a kelyhek mosogatását – azzal lepte meg vendégeit, hogy édes pitatésztába töltötte, s ezzel feltalálta a tölcsért.

 

 

 

 

 

Spanyolországból került hozzánk az ostyasütésnek az a fajtája, amelyet még melegen „stanicli” formára alakítottak ki. A helyben fogyasztás mellett már lehetőséget adott arra, hogy el is lehessen vinni a hideg csemegét. Utcán étkezni abban az időben még nem volt illendő. Csak a múlt század vége felé honosodott meg nálunk is a fagylalttölcsér.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első pálcikás fagylaltot Ohio/USA/ állambeli Zungstownban kezdték forgalmazni. Egy baltimore-i tejüzem már 1851-ben kísérletezett a nagyüzemi gyártással, az igazi tömegtermelés csak 1930-ban kezdődhetett meg.

 

 

 

 

 

 

 

Többféle technológiával, de alapvetően kétféle módon készül a fagylalt.
A cukrászműhelyekben a kézművességet részesítik előnyben a porokkal, az adalékanyagokat tartalmazó pasztákkal szemben.
A hagyományos alapanyagokból készülő fagylalthoz természetes ízesítőket, színezőanyagokat, gyümölcsöket és csokoládét használnak.
A „helyben főzött” fagylalt frissességét maga a főzés garantálja, és az, hogy főzés után fagyasztják. Nyers tojást ma már a kézműves fagylaltokhoz sem használnak, a nyári uborkaszezon egyik kedvelt témájának, a fagylalt okozta szalmonellafertőzésnek is bealkonyult.

Kis fagylalt szótár:

Jégkrém: Különlegessége az előállítás módjában áll, a jégmasszát a homogenizálás és a pasztörizálás után rövid ideig hűtőtartályokban tartják.

Krémfagylalt: 50%-a tejből áll, készítéséhez tojást vagy tojássárgáját használnak. 1 liter tejhez legalább 270 g tojás vagy 90 g tojássárgája szükséges.

Gyümölcsfagylalt: Legalább 20%-a gyümölcs. Ahhoz adják a vizet, a szőlő és a gyümölcscukrot.

 

 

 

 

 parfé: tejszínhabot, cukrot és gyümölcsöket vagy csokoládét kevernek össze, majd 5-6 órára mélyhűtőbe helyezik. Elkészülte után tortaként szeletelhető.

 

 

 

 

 

 

 

sörbet vagy szörbet: Jégkása - a fagylalt őse, kizárólag gyümölcspüréből, cukorból és esetleg kevés alkoholból áll, amit hűtve, vagy jégkockákkal szervíroznak.

 

 

 

 

 

 

 

 

sült fagylalt: a fagylaltot kemény habbá vert tojásfehérjével kell beborítani, és pár percre sütőbe tenni

 

 

 

 jeges joghurt: fagyasztott joghurt gyümölcsökkel

 

 

 

 

 

 

jégkása: jégdarát gyümölcslével vagy fagylalttal kevernek össze, szívószállal iható.