Az Év madara: Barkóscinege

Társas faj, a többi nádi énekesmadárral ellentétben nem territoriális viselkedésű. Állandó lakója hazánknak, télen is a nádasokban figyelhető meg, ahol kisebb-nagyobb csapatokban a nád magját fogyasztja. Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik. A vizes élőhelyek megőrzésével állománya biztosítottnak látszik. Nem igényli az öreg, avas nádasokat, már a másodéves állományokban is megtelepszik. Egy évben két-három fészekaljat nevel. A fészekalj 4-8 tojásból áll, melyen a szülők felváltva kotlanak. Előszeretettel bujkál a sűrű nádasban, csilingelő hangja azonban elárulja jelenlétét.

Az Év hala: Lápi póc

Apró termetű, zömök testű halunk, mely kissé nyújtott, oldalról lapított. Farokúszója szabályosan lekerekített, mellúszói is kerekdedek. A lápi póc – főként ritkasága és élőhelyeinek folyamatos visszaszorulása miatt – Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 forint. A Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) a kihalással fenyegetett élőlényeket összegző Vörös Listája a „Sebezhető” kategóriába sorolja a fajt.

Az Év rovarja: Közönséges temetőbogár

A közönséges temetőbogár a dögbogárfélék családjának képviselője. Közepes méretű, testhossza 12-22 mm. Fekete alapszínű testét helyenként feltűnő aranysárga szőrök borítják. Szárnyfedője – a bogarak zömétől eltérően – nem fedi be teljesen a potrohot, így utolsó hátlemezei és farfedője jól látható. Szárnyfedőjének fekete-sárga szalagszerű mintázata nagyon jellemző. A közönséges temetőbogárnak vöröses csápbunkója, görbült hátsó lábai és az előhát elülső szegélyét borító sűrű szőrzete van. Jól fejlett hártyás szárnyuk és kifinomult szaglásuk segíti e fajokat a táplálékuk felkutatásában. A nőstény gondosan eteti a petéből kikelő lárvákat.

Az Év pillangója: Fecskefarkú pillangó

Eredeti élőhelyei patakparti és lápi magaskórósok, fellazuló üde lombos erdők lehettek. Ma elsősorban zöldség- és dísznövénykertekben, továbbá kertvárosokban fordul elő. Napfény- és virágkedvelő faj. Hazánkban országszerte elterjedt, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb. Három nemzedéke áprilistól – melegebb években már márciustól – repül egészen szeptemberig. Védett, természetvédelmi értéke 10.000 forint és szerepel a Vörös könyvben is.

Az Év kétéltűje: Alpesi gőte

A hím általában 8, a nőstény 12 cm hosszú. A hím hátoldala kékes vagy palaszürke, néha márványozott. A hímen a fejtetőtől a farokvégig kb. 1,5-2 mm magas hátperem húzódik, amely sárgásfehér színű, és rajta szabályos sorban elhelyezkedő foltok vannak. Az alpesi gőte lárvája keléskor 7-8 mm hosszú, átalakulásig 4-5 cm-es testhosszt érhet el. Farokvitorlája erősen márványozott, a farokvégnél sűrűn, sötéten pettyezett, a farokvég kihegyesedő.

Az Év fája: Vénic-szil

Az őshonos vénic-szil elsősorban az árterekhez kötődő szilfajunk, amelynek élettere a folyószabályozások miatt lényegesen lecsökkent. Közepes termetű fa, legfeljebb 25 méter magasra nő meg. Törzse erősen ágas, térgörbe, alul nagy terpeszekkel. Kérge barnásszürke, hálózatosan repedezik. Koronájára a szabálytalan alak jellemző. Hajtásai vékonyak, barnák, fénylők. Elliptikus levelei váltakozó állásúak, 7-13 cm hosszúak, fonákuk enyhén szőrözött. Márciusban lombfakadás előtt virágzik. Virágai változó méretű kocsányon csüngenek, levélhónalji csomókban nyílnak, színük zöldesvörös. Lependék termése van, mely májusban érik.

Az Év gombája: Disznófülgomba

A disznófülgomba 4-10 cm széles, 2-6 cm magas, tölcsér alakú, bunkós, felül lecsapott, öregen kissé benyomott, pereme szabálytalanul hullámos. Felszíne sima, ibolyás színű, később sárgásokkerre kifakuló. A termőtest lefelé elvékonyodó, a tövénél fehéren nemezes. Az élőhelyeinek csökkenése, a klímaváltozás és a helytelen erdészeti beavatkozások veszélyeztetik a faj fennmaradását.

Az Év vadvirágja: Borzas len

Nagy termetű, 40–80 cm magas, gyakran tőből elágazó, felegyenesedő szárú növény. A levelek szórt állásúak, ülők, tojásdadok vagy elliptikus-lándzsásak, tompa csúcsúak, felfelé fokozatosan keskenyednek. 5 tagú virágai álfüzér virágzatot alkotnak. A szirmok szabadok, 15–20 mm hosszúak, halvány vagy sötét liláskékek. A csészecimpák jól láthatóan mirigyes szélűek. Május-július között virágzik. Termése kerek toktermés. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 5.000 forint.

Az Év ásványa: Antimont

A Magyarhoni Földtani Társulat szavazásán az idén az antimonit nyerte az Év ásványa címet. Formagazdag kristályai általában oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 cm-t is meghaladhatja. Puha, körömmel karcolható. Az antimont ma tűzgátló anyagokban, fémötvözetekben, kerámiákban, üvegekben használják.

Az Év ősmaradványa: Borostyánkő

A borostyánkő egykor élt fás szárú növények megkövesedett gyantája. A növényből kicsorgó gyanta kezdetben mézszerű, csillogó és ragacsos, így képes a vele kapcsolatba kerülő, növényi részeket és állatokat csapdába ejteni, ezeket nevezzük zárványoknak. A szabad levegőn a gyanta az esetlegesen belekerült zárványokkal együtt idővel megkeményedik, kedvező körülmények között pedig fosszilizálódik. Hazánkban Ajkán találtak késő-kréta korú borostyánkövet, az ajkaitot, amelyből nemrég új pók- és darázsfosszíliákat is leírtak.