A Hónap ajánlata
Honnan ered a karácsonyi ajándékozás szokása?
Ahogy az összes karácsonyi szokásról, az ajándékozásról is többféle történet létezik.Visszavezethető akár a Napkeleti bölcsekig, akik ajándékokat vittek Jézus születésére.
Az ajándékozás maga, pogány hagyományokból ered.
Bőkezűségük jeleként a feljebbvalók adtak ajándékot a szolgálóiknak.
Az ajándékozás szokása kezdetben egyházi keretek között zajlott, a mise alkalmával adományokat gyűjtöttek, amit a szegények között osztottak szét.
Mikor hivatalosan is december 26-a lett az adakozás napja, a szegények házról házra jártak, énekekkel, versekkel köszöntötték a háziakat, akik ezért ajándékokat, de többnyire pénzt adtak. Ez a hagyomány a mai Angliában is él, a neve „Boxing Day”.
Szintén az ajándékozással kapcsolatos aMikulás érkezése is. A legenda szerint Szent Miklós volt az ajándékozás szokásának elindítója.
Szent Miklós püspöki évei alatt mindvégig a gyerekek és a szegények megsegítésének szentelte életét. Vagyonát rájuk költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Egy séta közben akaratlanul meghallotta három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.
Miklós püspök meghallva ezt a tanakodást visszasietett a kolostorba és egy marék arannyal visszatérve bedobta azt az ablakon, majd elsietett.
Szent Miklós ajándékozási hagyományát a 13. században Hollandia terjesztette el Európa déli és középső részén.
A reformáció idején, a 16-17. században a protestánsok az ajándékhozót átnevezték Jézuskára, az ajándékozás idejét pedig december 6-ról áthelyezték karácsonyra.
Egy másik legenda szerint az ajándékozási szokást Luther Mártonnak köszönhetjük, aki emlékezetesebbé szerette volna tenni a gyermekek számára a jászolban fekvő Kisjézus ünnepét.
A gyerekek eleinte csak apró ajándékokat kaptak, mint alma, dió, pénzérme.
A XVII. század folyamán aztán fontosabbá vált a család összetartása, az együtt és a gyerekekkel töltött idő, ezért a gyerekek kerültek a karácsonyi ünneplés középpontjába. Ekkortól terjed el a gyerekek megajándékozása. Hazánkban a karácsonyi ajándékozás csak az 1930-as évek után vált hagyománnyá.
Egy harmadik történet az ókori Rómába vezet a Jézus előtti időkre, amikor bevezették a Szaturnália ünnepét. Az ünnep az őszi vetés befejezését volt hivatott megünnepelni. December 17-én kezdődött, december 25-én fejeződött be. Különböző ünnepeket, versenyeket, maskarás felvonulásokat rendeztek ez alkalomból és a szolgákat megajándékozták.
A karácsonyi vásárok története szorosan összekapcsolódik az ajándékozás hagyományának megjelenésével. Az első okirattal bizonyított karácsonyi vásár Frankfurt am Main-ban volt 1393-ban.
A 17. században jöttek létre az első újkori vásárok, amik alig tértek el a maiaktól. Általában a városok főterén rendezték meg, a tér középén pedig hatalmas feldíszített karácsonyfát állítottak. Körülötte a színesen díszített standokban kézművesek, kosárfonók, játékkészítők és üvegfújók árulhatták portékájukat. A hagyományos kínálathoz karácsonyfadíszek szalmacsillagok, játékok, és szépen kidolgozott betlehemek is tartoztak.
A legnépszerűbb karácsonyi vásárt évről évre Nürnberg történelmi óvárosában rendezik, és több mint kétmillió látogatót vonz évente.
Minden országban más ajándékozási szokások alakultak ki.
A román gyermekeknek például a 
Mos Craciun, azaz Karácsonyapó hoz ajándékot december 24-én.
A brit gyermekeknek is a Father Christmas, szintén Karácsonyapó hozza az ajándékot, igaz, nekik december 25-én, reggel.
Ezt megelőzi a levélírás, amit a gyermekek a kandallóba dobva juttatják el a "címzettnek", aki a felszálló füstből olvassa ki az óhajokat.
Finnországban a Télapó, azaz Joulupukki az "ajándékfelelős".
Svédországban Jultomten, vagyis egy manó rejti a karácsonyfa alá a meglepetéseket Szenteste.
Svájcban és Ausztriában, hozzánk hasonlóan a Christkindet (a gyermek Jézust) várják karácsonykor. Ez nem véletlen, hiszen az ajándékosztó Jézuska kultusza hozzánk is Ausztrián keresztül érkezett.