A hónap ajánlata
Szeptember hónap nevét bárki említi legelőször mindenki eszébe az iskolakezdés jut. Tanulni minden korban kellett. Akár iskolában, akár csupán a felnőttektől. Nézzük meg kicsit közelebbről hogyan tanultak a gyerekek régi korokban!
Ókori egyiptomiak
A tanulás kiváltságos dolog volt. Iskolában nem mindenki tanulhatott, csupán azok, akik származásuk miatt ezt megtehették. Bár előfordult az is, hogy szegényebb, de nagyon okos gyerekek tanulhattak és utána fontos beosztásba kerültek pl. írnokok lettek, vagy orvosok.
A gyerekek hétéves korukig otthon nevelkedtek. Szüleik feladata az volt, hogy istenfélelemre neveljék őket és megtanítsák nekik a jó modort és illemet.
Hétéves koruktól kasztjuknak /kaszt= pl. foglalkozás vagy származás szerinti csoport/ megfelelő elemi iskolába jártak, ahol megtanultak írni, olvasni, számolni.
A tantárgyak között nagy figyelmet fordítottak a testnevelésre. A szellemi munka közben felüdülést jelentett a játék, a gimnasztikai gyakorlatok végzése, távol- és magasugrás, labdajátékok, mert ezek voltak a legkedveltebb formái a testedzésnek. Fiúk és lányok egyaránt végezték ezeket a gyakorlatokat.
A tanulók mindennapi taneszközei a tolltartó, festékes zacskó, egyszerű paletta voltak. A tintát koromból és ragasztó (gumi) anyagot tartalmazó vízből keverték. Íróeszközük vékony ecsetté vágott káka (nádból) volt.
A tanítás korán reggel kezdődött és délig tartott. Szigorú fegyelem jellemezte az iskolát, a kihágásokat büntették. A lusta diákok botbüntetést és szobafogságot kaptak, de inkább a tanulók buzdítására törekedtek tanáraik.
Az egyiptomi írnok szobra. Felszerelése /előző kép/: tok, tábla, tintatartó papírvágó kés.
Ókori görögök
Athéni iskola; /Raffaello festménye /
A görögöknél csak a fiúk jártak iskolába. Ők hétéves koruktól tizennyolc éves korukig részesültek képzésben. Fő tantárgyaik voltak az olvasás, az írás, a zene, a testnevelés és a számtan.
Az ókori görögök nagy jelentőséget tulajdonítottak az olvasásnak és írásnak. A tanulók Homérosz és más nagy görög költők műveit olvasták. Nagyon sok költeményt kellett megtanulniuk kívülről. Az írás képességét viasztáblákon gyakorolva sajátították el.
Fontos volt számukra a zenei ismeretek elsajátítása. A legtöbb férfi hangszeren is tudott játszani.
Igen nagyra tartották az állóképességet és az ügyességet. Az iskolatermekhez tartozó tornacsarnokban, a „gümnaszionban"zajlottak a testnevelés órák. A fiúk az olimpiai játékok sportágainak, a futás, ugrás, gerely- és diszkoszvetés, birkózás, ökölvívás alapjait sajátították el.
Az edzettség a katonáskodás alapja volt.
A lányok olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. Többségüket azonban csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították. Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést.
Ókori rómaiak
A ludus (ludusz=játék) volt a neve az elemi iskolának. A 6 és 11 év közötti fiúk és lányok tanulták itt az írás, az olvasás és a számolás alapjait. Majd híres írók, költők műveit vagy törvényszövegeket írtak le, és ezen gyakoroltak.
Fatáblára öntött viaszba nyomták az íróvesszőt, vagy cserépre karcolták a betűket. A matematika elsajátítása nehéz feladat volt. Munkájukat számolótábla segítette. Tanítóik görög vagy római rabszolgák, voltak. A gazdagabbak otthon neveltették gyermekeiket. A szegényebbek számára a tanulás rendszerint a ludusszal véget ért.
A következő szinten a fiúk főleg irodalmi alkotásokkal ismerkedtek meg. Görög és római szerzők műveit olvasták és tanulták meg kívülről. Dolgozatokat írtak hasonló stílusban, mint az írók.
A legmagasabb szintet a szónoki iskola jelentette. Az ékesszólás fontos volt a rómaiak életében, mert aki politikusnak, ügyvédnek készült, enélkül nem boldogult volna. Bár nem oktatták iskolákban, de fontosnak tartották a testedzést, és főleg a lányok számára a zenei ismereteket. A legelőkelőbbek görög tudósokhoz, mesterekhez is elküldhették gyermekeiket.
Középkor
A középkori gyermekek nagy része soha nem járt iskolába, és nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ezekre az ismeretekre ugyanis nem volt szükségük a mindennapi életben.
A parasztcsaládok gyermekei kicsi koruktól kezdve segítettek szüleiknek. Megtanulták, hogy melyik növényt mikor kell vetni, betakarítani, hogyan kell gondozni. Ellesték a szerszámok készítését, javítását. A kézműves mesterséget a fiúk inasként sajátították el a mester műhelyében. A lányok a női munkák –szövés, fonás, kosárkészítés, főzés, ételek tartósítása, kis állatok gondozása- terén szereztek ismereteket. Megtanultak kenyeret sütni, beteget ápolni.
Az előkelők gyermekei otthon, gyakran nevelők felügyelete mellett növekedtek. A fiúk a lovagi élethez szükséges tudnivalókon kívül írást, olvasást is tanultak. Ezt azonban csak igen kevesen sajátították el közülük. A kisasszonyok a háztartás irányítását, a hímzést, a szövést, az ének és tánc ismereteit otthon vagy rokon hölgyek udvarában ismerték meg.
Valamennyiüknek ismerniük kellett azonban a bibliai történeteket, a vallásos élet alapszabályait, imádságait.
Komolyabb tanulásra csak azoknak volt szükségük, akik egyházi pályára készültek, a királyi udvar tisztviselői közé akartak kerülni vagy kereskedésből akartak megélni.
Magyarország
A középkorban hasonlóan a többi országokhoz Magyarországon sem kellett tanulnia a gyerekeknek, legalábbis nem az iskolában. Nem volt iskola, nem tudtak írni, olvasni még a felnőttek sem, nemhogy a gyerekek!
Pannonhalmán alapították az első kolostori iskolát, 996-ban. Szerzetesek hozták létre. A kolostorokban vallási és erkölcsi nevelés folyt. Ezen kívül léteztek plébániai iskolák, ahol azokat a fiúkat nevelték, akik a papi pályát választották.
A társadalom vezető rétegébe tartozó családok gyermekei a lovagi nevelés keretében tanulták mindazt, ami a jövendő felnőtt-életében szükséges. A testi erő, a bátorság és ügyesség.
Apáczai Csere János, a 18. században olyan iskolarendszert dolgozott ki, ahol legalsó tagozaton anyanyelven oktattak, a második tagozat a nemesek iskolája volt, felső tagozaton (egyetem) négy fakultás - a jogi, filozófiai, orvosi, teológiai – állt.
Közép-Európa első óvodáját 1828-ban nyitotta meg Brunszvik Teréz Budán. A gyerekek életkora kettő-hat év között mozgott.
A lányok és a fiúk oktatása sokáig nem volt azonos színvonalú szerte a világon. A lányok oktatása messze elmaradt a fiúk mögött. A lánynevelés kérdése hatalmas vitákat váltott ki.
Az 1845-ben hozott rendelet már a fiúk és a lányok számára is kötelezővé teszi az elemi alsó két osztályának elvégzését.
1868-ban jelent meg az első népoktatás ügyében hozott törvény, amely kötelezett minden szülőt, arra, hogy gyermekét hatéves korától tizenkét éves koráig iskolába járassa. Aki nem tartotta be a törvényt, azt pénzbírsággal sújtották. Hat osztályból állt tehát az elemi iskola. Innen felsőbb népiskolában, vagy polgári iskolában lehetett tanulni tovább.
Tanterem a múltban és napjainkban.
Figyelmetekbe ajánljuk honlapunk Digitális adatbázisában a témával kapcsolatban található anyagokat: Iskolák, oktatás.