Adjon az Úristen
Adjon Az Úristen mindent, ami
Szívünkben éled, s álomba leng,
Hiszen futóban életünk,
S nem lehet sok már ide lent
Csak a hitünk lehet kötél,
Melyen a bajok fölé mászunk,
Hitünk a szárnyunk, s az lehet
Egyetlen vigasztalásunk,
Amíg a mindennapjaink
Stációinak sorát járjuk
(Városunk, 2000. január)